2026. OKTÓBER 13-ÁN, 19:00 ÓRAI KEZDETTEL KERÜLT MEGRENDEZÉSRE A MAGYAR SZÖVETSÉG KAMPÁNYESTJE. A RENDEZVÉNYEN TISZTELETÉT TETTE A SZÓBAN FORGÓ POLITIKAI PÁRT HÉT JELÖLTJE. AZ EGYMÁS UTÁNI, 5–10 PERCES BEMUTATKOZÓ MONOLÓGOKAT HUMORBONBONOKKAL MEGSPÉKELT, PROFI MODERÁLÁS EGÉSZÍTETTE KI MENYHÁRT ÚR RÉSZÉRŐL.
Kezdetben sorra váltották egymást a kissé hivalkodó és szakmai szempontból kérkedő bemutatkozások, majd ezt követően a hangnem gyorsan váltott egy közvetlenebb, családiasabb irányba. Belefért néhány karakán, a szlovák szomszédainkat érintő észrevétel is, amelyek némileg átlépték a diplomácia megszokott határait. A találkozót végül a résztvevők közötti kifejezetten szoros, egymást oda-vissza dicsérő hangulat zárta, amelyet sziporkázó szóviccekkel és játékos élcelődéssel tettek még színesebbé. Ezt követték a nyers számok a járásbeli falvakat összekötő utak tekintetében. Látva az elmúlt 2-3 hét közösségi médiában közzétett aktivitásait, túlzás nélkül felmerülhet az emberben a gondolat: munkából hazafelé jövet vajon nem valamelyiküket látta-e Bősön, a Várkony felé vezető úton egy aszfaltozógép tetején? Vagy csupán ennyire csalóka a narancssárga mellény és sisak kombó?
A felsorolt megyei szintű eredmények és tények, a teljesség igénye nélkül:
• útfelújítások és utak újjáépítése,
• hidak újjáépítése,
• szociális otthonok, iskolák, kollégiumok generálfelújítása és kibővítése,
• kulturális központok felújítása,
• kommunális technika és egyéb műszaki felszerelések bebiztosítása a falvak és városok részére, stb.
Mindezek után a muzikális vénával rendelkező képviselők dzsemmeltek, két híres magyar zeneszámot feláldozva a politikai kampány oltárán. Az egyedül nem megy már-már olyannyira magával ragadó volt, mint Presser és Kern előadásában.
A zenei blokk után felkínálták a kérdezés lehetőségét, amivel nyilvánosan egyedül én éltem. Elsősorban a békés szándékomat próbáltam kifejezni, mivel jómagam is indulok képviselőjelöltként a helyi önkormányzati választásokon. Ezt olyan módon tettem, amivel elhelyeztem az éterben egy enyhe ajánlást a saját személyem irányába. Ez érezhetően nem nyerte el mindenki tetszését és egy „most már nem titok” megjegyzéssel kommentálták. Nem volt ez több részemről, mint egy ártatlan szellentés abban a nagy teremben. Lehet, hogy nem volt teljesen odaillő, cserébe viszont jelentéktelen volt. Kissé határozatlanul, de kifejtettem továbbá azt is, hogy amit csinálok, azt nem a Magyar Szövetség vagy bármelyik más politikai berendezkedés ellen teszem, hanem csupán a helybeliek és a faluvezetés közötti kommunikációt kívánom minőségi és lakosságbarát módon megteremteni egy kellemesebb itteni élet elérése érdekében.
Az első érdemi kérdésem arra irányult, hogy hozzák kicsit közelebb hozzánk, patasiakhoz a megyei magyar képviselet tevékenységét. Miképpen jelenik, illetve jelenhet meg a jövőben ez a falutáblákon belül? Menyhárt úr a mobiljából kiolvasott – ha jól emlékszem – 380 ezer eurónyi megyei forrást. Ez a hatalmas összeg nem véletlen, mivel kisvártatva újra a medvei szociális otthonnál és a dunaszerdahelyi gimnáziumnál tartottunk. Rövidesen azonban visszatértünk a kérdéshez és a valós, Patasra juttatott megyei forrásokhoz, amelyek kétségkívül elismerést érdemelnek. Lássuk hát őket szintén a teljesség igénye nélkül:
• kulturális események megrendezésének anyagi támogatása,
• falunap költségvetésének támogatása,
• professzionális kommunális és kertészeti technika finanszírozása,
• közösségi mikrobusz beszerzése további huszonpár faluval és várossal közösen,
• új játszótérprojekt kivitelezése.
Mindezek közül csupán az sajnálatos kissé, hogy a falunkban már-már olimpiai szinten jár a falunapok megrendezése – legalábbis azok gyakoriságát tekintve.
A második kérdésem az volt, hogy várható-e a Patas–Nyárad mellékúttal kapcsolatban némi megmozdulás annak fényében, hogy sorra újulnak meg a harmadosztályú útjaink. A válasz a realitások talaján maradt, ugyanis az illetékes megyei képviselő úr közölte, hogy a szóban forgó út megyei szinten, kategóriáját tekintve besorolatlannak minősül, ezért sajnos nem várható semmilyen előrelépés. Ezt követően a polgármesterünk azt javasolta, hogy forduljunk bizalommal a balonyi önkormányzathoz. Hagyjuk is az elrugaszkodott álmodozásokat, helyette inkább bízzunk abban, hogy az új, professzionális technikával képesek leszünk megszervezni a közel 1 méterre benövő faágak visszanyírását legalább a CSILIZPATAS tábláig, és nem kell újra biciklivel belerongyolni a zöldbe, amikor a fiam és én újra találkozunk a tejszállító kamiont előző személyautó-duóval.
Több kérdés megvitatására – bár még lett volna kettő a tarsolyomban – sajnos nem volt lehetőség. Menyhárt úr jóformán félbeszakította a polgármesterrel való kulturált eszmecserét, beszüntetve ezzel a nyilvános kérdések feltevésének lehetőségét, pogácsára és frissítőre invitálta a jelenlévőket. Mindent összegezve elmondható, hogy egy jó hangulatú, minőségi, ám papírforma szerint zajló találkozónak lehettünk részesei. Némi hiányérzetre csupán a viszonylag kis számú jelen lévő érdeklődő adhat okot, de bízzunk benne, hogy az idő és az események előrehaladtával ez változik majd.